| Opus Étterem, Piano Bistro |
 Opus Étterem, Piano Bistro
VI. Rippl Rónai utca 15.
354-1781
nyitvatartás: 11:00-22:30, CS-P 9-től zongorazene
web: http://www.noe777.hu/opus/
email: qa@noe777.hu
Az étterem a hatodik kerületben a Hősök terétől négy, az Andrássy úttól két percre, a villanegyed szívében található, a lehető legcsendesebb részen. Azt nem mondhatjuk, hogy madár se jár errefelé mert az bizony sok van, és a liget-gagyi vattacukorárusok, valamint a drága turistaéttermek mellett jó tudni, hogy van a közelben egy hangulatos és jó kis hely. Mi is ezen örülve ültünk be, egy tesztelés erejéig.
kk
Jó gondolat kihasználni városunk egyik legszebb adottságú és építészetű részét az Andrássy utat szegélyező csendes mellékutcákat egy étterem megnyitására. Tették ezt már többen is kisebb-nagyobb méretben, elegáns és kevésbé elegáns módon. Szubjektív gasztro-kém szolgálatunk két alapító tagja, azaz jómagam és becses feleségem elhatároztuk, hogy amennyiben megint nincs időnk otthon főzelegni, hétvégenként (és ahogy időnk és pénztárcánk engedi) szép szisztematikusan, végigtesztelgetjük az errefelé található éttermeket. Az első kiszemelt áldozat egy nagyon dekoratív internetes lappal rendelkező Opus elnevezésű étterem volt.
 A Hősök tere felől közelítve, már Andrássy útról való beforduláskor (első utca jobbra) megpillantottuk a kerítés mögött megbúvó, sörreklám lámpákkal hangulatosított helyet. Az ajtóban kedves pincér köszön és a (szombat este) nem túl zsúfolt teraszon ad egy kétszemélyes helyet.
 Az első benyomás:
Első impressziónk az, hogy milyen kellemes lehet ez a hely nappal, főleg ebben a melegben, mivel a teljes terasz napernyőkkel fedett. A második az, hogy a gyönyörű antik varrógéplábakra erősített modernebb, talán kicsit túl nagy asztallapokat vajon miért nem fedi terítő? Erre inkább nem kérdezünk rá, mivel kedves pincérünk (viselkedése egész tartózkodásunk alatt ilyen maradt, sőt!) már az étlapokkal közelített.
Az étlap:
Szép bőrkötésű példány, mely részletesen el is magyarázza a hangzatos nevek mögött rejlő tartalmakat. Kínálata talán túlzottan is bőséges, de tudjuk be ezt az én "Egy étteremnek legyen felvállalt arculata!" jelmondatú mániámnak, miszerint egy étlapon bőven elegendő ha 2-3 előétel, 2 leves, 3-4 főétel és 2-3 desszert szerepel. Az Opus sem lő sokkal túl ezen az ideális állapoton, azonban mégis arra késztet, hogy legalább 15 percen keresztül tartson míg eldöntöm, mit választok (kövezzetek meg de én szeretem figyelmesen elolvasni az egészet, melyért asztaltársaim nem mindig rajonganak...). A kínálatban a magyar konyha hagyományos étkein túl néhány eredeti "ópusz" is feltűnik.
 Az előétel (a leves):
Az interneten kiemelt Ököruszály leves vagy hallé helyett én inkább egy másik házi specialítást, a tárkonyos bárányragulevest választom. A féladag sem gond, a pincér a teljes rendelés alatt (Judit szokás szerint variált a körettel és a salátával) nyugodtan és kedvesen tűr. A leves nemsokára meg is érkezik. Kinézetre egészséges, tartalmas étek. Sajnos megkóstolva ezt már nem állíthatjuk ilyen elhatározott biztonsággal. A zöldségek frissek ugyan és a bárány is bárány, a lé azonban tartalmatlan, sűrítetlen folyadék, melynek a kissé hűvös kora nyári estében legfőbb erénye a melegsége volt. Nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy a tejföl, a citrom, vagy a só nem elegendő-e benne. Így jól "átmelegedve" mindenesetre kis aggodalommal tekintünk a főételek irányába. Idő közben besötétedik, melyben egyre erősebben érezzük, hogy a teljesen otthonos hangulatunkhoz hiányzik valami. Ezt a valamit a világításban találjuk meg, a sörreklám-lámpások neon fénye sajnos túl hideg az este nyirkosságának felmelegítésére, néhány gyertya az asztalokra, vagy melegebb fényű lámpa igencsak elkelne a teraszra.
 A főétel:
A menü riogatásai (elkészítési idő 20-30 perc) ellenére a főétel hamarosan megérkezik. Éhségünkkel együtt aggodalmaink is szertefoszlanak, mivel a főétel kiváló. Judit aszalt szilvával töltött csirkemellet kért rántva, burgonyapürével, fejes salátával. A püré nem por, ízletes, friss és jó állagú, a jól fűszerezett hús kiválóan illeszkedik az aszalt szilvához. A saláta - egyedi kiszerelése ellenére, hiszen az ecetes fejes salátát porcukorral hintve hozzák - sajnos az íze nem egészíti ki a főételét, de ezt a rossz párosításnak is be lehet tudni. A hozzá választott kimért Szeremley olaszrizling friss és könnyed volt.
 Az én választottam a hely egyik zászlóshajója, a vörösboros vadpörkölt volt burgonyakrokettel. Szerencsére én sem maradtam a család szégyene, hiszen választásom kiválónak bizonyult. A hús ízletes és porhanyós volt (és valóban vad, ellentétben néhány vendéglővel), és a krokett is jól passzolt a sűrű pörkölthöz. Ha nem kocsival érkeztünk volna, "Istenuccse" rendeltem volna hozzá egy testes vörösbort is. A tálalás nem művészi, de ízléses volt (a kis fél dió a vad mellett különösen szép apróság!), és az ételek hőfokával sem volt gond. Megnyugodva vettük tudomásul, hogy a leves-béli elcsúszástól eltekintve szombat esti étteremválasztásunk mégis nagyon kellemesnek bizonyult. Nem állítjuk ugyan, hogy az étkek vizuális és íz-harmóniája elérte volna azt az egészen ritka és kéjes szintet, de mindenképpen egy erős középmezőnyben helyezkedett el, melyet meg kell becsülni. Kellemesen elernyedve társalogva finom májusi estében adrenalin-emelkedést már csak a kedves pincérünk desszertre irányuló kérdése tudott kiváltani szervezetünkben.
 A desszert:
Kedvesem egy Gundel palacsintába fojtotta vércukorszintjét, melynek csokimáza kifejezetten harmonikus volt. Én sötétségén és erején tudtam volna még valamit kifogásolni, de az íze egészen markáns volt. Az én választásom már egy kicsit különlegesebb volt, végleg a hely specialitásainál maradva az asztalt szilvával töltött fahájas sült almára esett melyet ráolvasztott mozzarella sajttal (!) kínáltak.  A kiállítás egészen különleges (ld. körtekompozíció) az tartalom (a porcukros mozzarella ellenére) érdekes, de átlagos volt, így kénytelen voltam a Gundel utolsó falatjait elkunyerálni.
A fél levesért, a két főételért és a két desszertért (+2dl bor és egy ásványvíz) borravalóval együtt 5900 Ft-ot fizettünk. A búcsú előtt benéztem az étterem belső helységeibe is. Itt aztán abszolút vegyes hatások fogadtak, az egészen hangulatos bárpult-zongora összhangtól a termek közepes hangulatán keresztül (átlagos hangulattalan csillárok, felterítetlen, azaz csak terítős asztalok, átlagos "menzás" helykihasználás) valamint az amúgy tiszta és abszolút higiénikus hogy a WC-t csak egy raktárszerű helyen keresztül lehet megközelíteni, ellentétben állt az egyik apszisban létrehozott különálló asztal bennsőséges hangulatával. Az egész létesítményre igaz volt tehát, hogy néhány kis aprósággal (mind étel, mind vizuális szinten) egy nagyon kellemes helyet lehetne varázsolni, ebből az amúgy is hangulatos, finom konyhájú, kiváló elhelyezkedésű étteremből. Az igyekezet mindenesetre tagadhatatlan.
teszt és képek: kk, 2005.05.21.
További képek:
 |
|