Tavaszébredés a Nyugati Teátrumban


A XIX. század a prűdség kora. Az álszentség kora. Az ebből eredeztethető megváltoztathatatlan tévedések (öngyilkosság, értelmetlen halál) kora.


A darabot „minden fiatalnak, minden szülőnek látnia kell!”- olvasható az egy hete bemutatott musical plakátján. És még egy adalék információ: 14 éven felülieknek ajánlott. Talán induljunk is ki ebből!

Véleményem szerint a musicalre vonatkozó mindkét instrukció helytálló. Ami az előbbit illeti: a szexuális felvilágosítás szükségességére hívja fel a figyelmet. Napjainkban szerencsére a kérdés már jórészt levetette prűd és álszent attribútumait, de napirenden tartani talán mégsem árt. A mű fiataljai igen szerény ismeretekkel rendelkeznek a szexualitás fogalmáról, ami később súlyos tragédiákat eredményez. Utóbbit illetően: az előadás kendőzetlenül – ám (meglátásom szerint) rendkívül ízlésesen – illusztrálja a tizenéves fiatalok szexuális ébredezését. A színpadon fel-felvillanó meztelenség (különböző aktusok, homoszexualitás) befogadásához bizonyos érettség szükséges.

A sok-sok fiatal – ez idáig még nem felkapott – szereplő tökéletesen idomult a színpadhoz, érthető szövegmondással énekelt, de ami a darab egésze szempontjából még fontosabb: pontosan fiatalságuk tette a musicalt hitelessé, jobban megérthetővé, átélhetővé. Nem szeretnék minden szereplőt egyenként méltatni, de kiemelkedően és nagyon-nagyon tetszett Kossuth Gergő és Kerényi Miklós Máté alakítása.

És hogy a fentieken kívül mi az, ami még kulcsfontosságú a musicalben? A zene (zeneszerző: Duncan Sheik) és a szöveg (szövegíró: Steven Sater). Mindkettő remek!

Mivel pedig a musical – műfajánál fogva – többekhez juthat el, mint az alapjául szolgáló Frank Wedekind mű (A tavasz ébredése), a feldolgozás jelentőségét fontosnak ítélem. Nem utolsó sorban a témája miatt. Jó darab, mindenképpen érdemes megnézni!

(ViktoriaH)
(c) naprolnapra.hu - minden jog fenntartva